Scroll to top

Coach- és vezetőfejlesztés másképp – túl a kompetenciák fejlesztésén


admin - 2018-05-25 - 0 comments

1. Professional Excellence – mi benne az új?

“No problem can be solved from the same level of consciousness that created it. We must learn to see the world anew.” (Einstein)

Egyetlen probléma sem oldható meg azzal a tudatossággal, amely létrehozta azt. Meg kell tanulnunk a világra új szemmel nézni. (ford. KT)

Gondolom, nem vagyok egyedül azzal az érzéssel és tapasztalattal, hogy ritkán érkezünk oda, ahová terveztük – és ezt most tágabb értelemben értem. Napjainkban VUCA-világról divatos beszélni, és megpróbálni ezt VUCA-t valahogyan kontrollálni az életbenmaradásunk érdekében. De mintha az általunk gyártott szakadékokat nem sikerülne igazán betömnünk: sem globálisan, sem egyes országok/társadalmak, sem a közösségek szintjén, sem egyéni szinten.

25 éve foglalkoztat, hogy hogyan kéne viszonyulni, gondolkodni, beszélni és cselekedni másképpen, hogy olyan eredményhez juthassunk, amit végre szeretni tudunk.

A kezdő lökést arra, hogy kérdőjelekkel kezdjek gondolkodni arról, amit magam körül tapasztalok Margaret Wheatley nagyszerű könyvének elolvasásakor (The Leadership and the new Science – discovering order in a Chaotic World, 1992) kaptam. Őt követte Peter Senge (1995, The Fifth Discipline a tanuló szervezetről), majd felsorolhatatlan elemű lista a változásról (szervezeti és egyéni), és végül megérkeztem: 2004-ben helyére kerültek a puzzle elemei.

Ekkor akadt kezembe (egyébként rendszerszerű coaching tanulmányaim idején) Peter Senge (és társai: Otto Scharmer, Joseph Jaworski, Betty Sue Flowers) Presence – Human Purpose and the Field of the Future c. könyve – mellékszál, bár igen lényeges, hogy az olvasottak elindítottak egy tanulás-cunamit.

A legfontosabb felismerés az volt számomra, hogy része vagyok a történetnek, felelős vagyok az eredményért. De becsapom magamat, ha úgy próbálom megismerni a környezetemet, hogy önmagam hatását nem látom benne. Ha más eredmény akarok, mássá kell válnom. Azzá az eredménnyé… (Gandhit kiterjesztve)

A következő, hogy a newtoni világmodell hatás-ellenhatás gondolatát megkérdőjelezzem – a szervezeteket, az embereket akikkel dolgoztam, azt ami velem történik, amit megélek – azt az egész, vagy ha úgy tetszik, a rendszer szempontjából is lássam. Amikor rendszerről beszélek, akkor értsem, hogy minden hatással van mindenre.

Ez a tanulási ‘Camino’ vezetett az MIT megfelelő kurzusainak elvégzése után aztán oda, hogy amikor végre magam is tanításra adom a fejemet, akkor a közös tanulás kereteként egy új tudatosság és új vezetői kapacitás fejlesztését ajánlom, amelynek birtokában a kihívásainkra tudatosabban, pontos szándékkal és stratégiai szemlélettel leszünk képesek válaszolni. A korábban emlegetett szakadékaink kialakulásának illetve közös melléfogásainknak oka szerintem az, hogy nem látjuk a vezetői lét és a transzformatív változások mélyebb dimenzióit. A vakfoltjaink nem csak a vezetői eredményességünket csökkentik a minimumra, de azt is, ahogyan a mindennapokban bánunk egymással.

Otto Scharmer és kollégái a vakfoltok teljes megismerésének (és ez a felnőtt esetében szerintem egyenlő a tapasztalással) olyan zseniális módszertanát fejlesztették ki (Theory U), amellyel ma már kormányok (Skócia, Hollandia, Indonézia és mások), globális vállalatok, helyi közösségek teremtenek új valóságot maguk körül.

Ma nagyon sokan szeretnének coachingot tanulni és nagy a választék a kurzusokat tekintve. Én vagyok az utolsó, aki erről bárkit lebeszél: végtére is, mindenkinek kell egy coach.

De itt az idő, hogy a coaching oktatásában is emeljük a tétet: a coaching képes megváltoztatni a világot. Coachok és vezetők együtt képesek egy új tudatosságot létrehozni – először magukban, utána az emberi kapcsolataikban. Partnerré kell válniuk abban, hogy önmagukon, a szervezeteiken túlmutató, élhetőbb világot teremtenek.

Folytatás: 2. Tanulás helyett fejlődés: az eredmény közös létrehozása (co-creation)

Related posts